Kútvölgyi Mihály 1944 – 2023
Így írt magáról:
1944-ben születtem a Pest megyei Üllőn.
Gyermekkoromban édesanyám, Pásztor Ilona vasárnap délutánonként csodaszép hangján a selyemsárhajú Magyar Ilonáról, a kakukkfűillatú pusztáról énekelt a birsalmafa alatt. Nagyanyám, aki a pásztorok között nevelkedett pedig faragott.
Gyermeki rácsodálkozással figyeltem, hogyan bontja ki élesre fent oltókésével a madarakat, virágokat a tűzpiros szilvafából, a kemény barackmagból. Ilyenkor mesélt Örzse mama szépanyámról, akinél talán senki sem ismerte jobban a fák és füvek gyógyító erejét – és a fenséges kunsági ízeket.
Mesélt szépapámról, Tóth Sándor számadógulyásról, a bogárszarvú vad bikákról, a kerekekre tekergő kígyókról, a kopott szűrű titokzatos férfiakról, akik néha felbukkantak a pusztából. Előkerült rejtekéből a tárogató, a bojtárok lóra pattantak, hozták a bort, és szólt a keserves az elveszett szabadságról.
A tárogatót sokszor kerestem a padláson – soha nem találtam meg. Nagymamám fekete oltókését féltve őrzöm, faragni is megtanultam. Elsőre – egy emberöltővel ezelőtt – egy botra támaszkodó pásztor sikeredett, vállára terített subáján sok-sok csillaggal.
Első fényképeimet Pajtás fényképezőgéppel készítettem. Középiskolába Monoron jártam, ahol fotószakkört vezettem. Gimnazistaként már újságíróigazolványom volt és az akkori Pest Megyei Hírlapnak és annak mutációjának, a Monor és Vidékének tudósítottam. Ez idő alatt több mint kétezer riportom – írások és fotók – jelent meg. Érettségi után a Zrínyi Nyomdában tanultam meg az újság és a könyvkészítés alapjait kézi szedőként, majd montírozóként. A budapesti fotóklub tagjaként rendszeresen fotókiállításokon vettem részt. Számos szakmai díj és oklevél birtokosa vagyok. 1970-ben a Magyar Tűzoltóság lapjának, a Tűzvédelemnek a fotóriportere, újságírója, majd szerkesztője lettem. Ekkor szereztem tanári diplomát. Első néprajzi könyveim az 1980-as évek elején jelentek meg. 2000-től évente jelentek meg a színes fotóalbumaim, a Kárpát-medence néprajzi és gasztronómiai értékeiről. Fotóalbumaimban a fény segítségével próbálok vizuális mesét mondani – fénybojtárként a mával összefonódva múltunkról – nem tudományos jelleggel. Bízom abban, hogy velem együtt lélekben ott érezheti magát minden magyar felnőtt és gyerek a valaha babonás hírű számadók és a velük cimboráló betyárok között.
Kútvölgyi Mihály
